A 2023-as Eurobike-on a Scott Lumen eRIDE 900 SL volt az egyetlen sportos bringa, mely nagydíjat nyert, és a rövid indoklásban is olvashatjuk, hogy meghatározza majd a mountain bike kategória jövőjét (nem csak az elektromos rásegítéses szegmensre gondolnak itt)...
A Scott Lumen:
A Lumen a legendás Scott Spark alapjaira épült, annak is a hosszabb rugóutas (130 mm) „trailesebb” verziójára, természetesen a váz belsejébe integrált rugóstaggal. Nem meglepő módon a többi kábel is a vázon belül fut, a SRAM Eagle AXS wifis váltónál pedig hiányoznak is a vezetékek. A teljes integráció ellenére mégis sikerült „helyet szorítani” a TQ HPR50 pedelec rendszernek, mégpedig úgy, hogy messziről nézve talán fel sem tűnik, hogy egy elektromos rásegítéses Sparkkal van dolgunk. A Scott Lumen 900 SL verzió nem mellesleg 15,5 kilogrammot nyom, sőt, a híres tuningműhelyében Dangerholm 13 kg alá tornázta le a tömegadatot.
A Scott Lumen koncepciójának lényege , hogy egy hagyományos kerékpár érzését adja a gép, ne érezzük a nagyobb tömeget, ne kelljen hosszabb féktávokat venni és akár rásegítés nélkül is használhassuk a bringát. Az „SL” e-ok felhasználói szemmel tulajdonképpen közelebb állnak a hagyományos bringákhoz, mint klasszikus pedelecekhez. Az elvárásokat a trailhead.hu tesztje szerint is teljesíti a Lumen , itt részletesen olvashatunk a 910-es verzió specifikációjáról, a bringa és az alkatrészek működéséről élesben, Vizdák Jani tollából. Az utóbbi hetekben a K2 Bike Shop-on belül is nyúztuk kicsit ezt a – most már hivatalosan is kimondhatjuk – korszakalkotó kerékpárt. Maradandó élmény volt, igen, úgy viselkedik, mint egy elképesztő jó hagyományos trail bringa. Igen, illetve nem, nem érezzük, hogy e-bike-on ülünk lefelé vagy felfelé. Ami azonban mindennél mélyebb benyomást tett ránk, az a motor tuning. Alább egy szubjektív tesztben erről is szeretnénk részletesebben írni.
A TQ rendszere valóban egy újabb szintlépést jelent a pedelecek világában , nekünk először sikerült úgy személyre szabni a rásegítést, hogy valóban „átverjük önmagunkat”. Ehhez kell, hogy nagyon könnyű legyen a gép, nagyon csendes, illetve a szenzorok és a szoftveres beállítások képesek legyenek létrehozni olyan harmóniát a motorral, ami nemcsak szupererőt ad a felhasználónak, hanem észrevétlen szupererőt. Azzal, hogy megtapasztaljuk ezt a jelenséget, önkéntelenül is arra fogunk törekedni, hogy minél kevesebb rásegítést használjunk, ami nyilván mindenkinél mást jelent. A TQ HPR50 rendszer a számok alapján semmi különös. 50 Nm nyomatékra képes, ami messze a „nagy e-bike-oknál” megszokott adatok alatt marad. A 360 Wh-s akkumulátor pont a fele egy mai valamire való e-bike aksi kapacitásának (kulacstartó helyén +160 Wh-s pótaksival boostolható). Mégis - ahogy az igazán jó bringáknál, motoroknál, autóknál lenni szokott – nem a paramétereiben, hanem működésében lenyűgöző . A legújabb pedelec rendszereknél már a finomhangolás lehetősége sem újdonság, mégis itt valahogy jobban működik, mint bármelyik konkurensnél, pedig próbáltuk a Bosch, a Shimano és egyéb gyártók legújabb generációit, vagy éppen a Turbo Levo-kat is.
A telefonra tölthető TQ App motor tuningjával három értéket is állíthatunk három (eco, mid, high) üzemmódban. A maximális rásegítés mértékét 30-tól 300 Wattig, a saját erőfeszítésünkhöz képest adott maximális rásegítést pedig 25-től 200 %-ig. Illetve a pedál reakciót, hogy mennyire hirtelen, vagy lassan kezdjen húzni a motor, a villa csillapításánál is alkalmazott teknősbéka-nyuszi skálán. Nagy valószínűséggel a Lument sportos bringások fogják választani, és minden bizonnyal az eco üzemmód finomhangolásával fogják eltölteni a legtöbb időt. Visszakanyarodva a címhez, talán ez a finomhangolás is az egyik olyan dolog, ami ma a piacon a legjobb e-mountain bike-ká teszi a Scott Lument.
A szubjektív teszt:
A cikk írója nem túl fiatal (45), de azért korához képest elég jó kondiban lévő bringás, 300pluszos FTP-vel, 75-80 kg közötti testsúllyal. Munkaköreiből adódóan sokféle e-bike-ot használt már, de saját szórakoztatására eddig kizárólag rásegítés nélküli bringákat vásárolt. Országúton és terepen is teker, kerékpár-kezelés szempontjából nagyjából a 150 mm-t mozgó össztelósokat tudja kihasználni. (A nagyobb rugóutas bringák már inkább hátráltatják tömegükkel és nagyobb meredekséghez, sebességhez tervezett geometriájukkal.) Éppen ezért nagyon örül az elöl-hátul 130 mm-t mozgó fullynak, hiszen a ballonos, komoly terepgumikkal felturbózva, illetve a Spark felfüggesztésének köszönhetően (ami érzésre nagyobb rugóutat nyújt) igazi „állatkodós” bringázásra nyílik lehetősége. A Lument tesztelve a hangsúly nyilván a vérbeli „mountain bike-ozáson” van, de nem ártana, ha minél jobb érzéssel telnének a kilométerek felfelé is...
Alapvetően szeretek felfelé is tekerni terepen, éppen ezért saját mountain bike-jaimnál törekszem az alacsony tömegre. Ha a Lumennel olyan érzésem lenne felfelé, mint egy könnyű hardtaillel, bőven kiegyeznék. Nyilván, ha picivel mégis gyorsabban haladok, azért sem szomorkodok. Ennek szellemében kezdtem finomhangolni az eco üzemmódot. Hamar kiderült, hogy nem a Wattban kifejezett maximális rásegítés a legfontosabb csúszka , hanem az, hogy a saját erőfeszítésünkhöz képest mennyi plusz erőt kapunk a motortól. Én kicsit feljebbről indítottam, de végül 33%-nál állapodtam meg, miközben az effektív max rásegítést 80 Wattra húztam le. Pedál reakció a középső állásban jó kb. mindenre IS.
A fenti beállításokkal nagyon egyszerű leírni az érzést: nincs érzés, mert nem érzem (hallani sem hallom) a motort. Csak azt, hogy normálisan haladok felfelé, ha nyomom neki, akkor pont az erőfeszítésemnek megfelelően egyre gyorsabban. Egy pillanatra sem érzem úgy, hogy besegítene valami motor. Képes vagyok „zónába kerülni”, nagy erőfeszítéseket tenni, egyszerűen élvezni a bringázást felfelé, ahogy a merevfarúval is. A trailes geometria még éppen nem zavaró ilyenkor. Ja, és egy esetben veszem észre a rásegítést, ha lekapcsolom.
Érdemes kis időt szánni rá, nézzük meg ezt számok szerint. A számokat egyébként nyomon követhetjük a TQ saját kijelzőjén is, vagy a telefonon, vagy kompatibilis computeren. A kijelző több más adat mellett mutatja megosztva, hogy éppen hány Wattal hajtunk mi, illetve hány Wattot ad hozzá a motor. Aszfalton, síkon nincs miről beszélni, mert pont 25 km/h körül, fölött haladok 120-140 Watt befektetéssel, ami egy kényelmes városi tempó. Hiába van bekapcsolva az eco üzemmód, a 25 km/h korlátozás miatt csak meginduláskor és felüljárón lép működésbe. Akkor is csak alig észrevehetően (például 100 Wattra állítva a max rásegítést és 50%-ra a saját erőfeszítéshez képest ez már érezhető húzás). Terepen, síkon már dolgozik kicsit a motor, hiszen a saját tempóm a nagyobb ellenállás miatt 25 km/h alatt lenne.
Következik az emelkedő. Ilyenkor ösztönösen is több energiát fektetünk a tekerésbe, de ez jólesik. Nálam ez a komfortos, de haladósabb tempó 200 Watt környékén van, az említett beállítással nagyjából végig a saját erőfeszítésemhez igazodik a rásegítés. 200 Watt körül ez 60-70 Watt, figyelembe véve a normál bringához képest azért nehezebb Lument és a nagyobb gördülési ellenállást, érzésre ez mintha ott se lenne. 250 Wattal terhelve a pedált már megkapom a 80 Wattot (amit ugyebár a max rásegítés csúszkáján állítottam be), és ennél többet nem is ad a bringa. 300 Watt fölött már csak a saját erőfeszítésemmel vagyok elfoglalva. És hiába tépem neki a kisebb powerclimbokon nyeregből kiállva akár 4-500 Wattal, a segítség itt már tényleg csak annyi, ami kompenzálja a nehezebb bringát.
Mi a különbség egy ilyen bringázás között, és aközött, ha mondjuk a normál Sparkra ültem fel? Nem szeretnék általánosítani, a saját verziómat mondom: A Lumennel van kedvem még a negyedik hosszabb emelkedőt is megmászni, a Sparkkal már nem volt. Pont elértem azt a fáradtsági szintet, hogy inkább hazaindultam. Nem edzek én semmire, jól akarom érezni magam a nyeregben. A Lumennel fülig ért a szám a negyedik emelkedőn is, és a teljes bringázás során ugyanúgy tartottam a zónákat. Csak éppen a végén 20%-kal többet tekertem, és kb. annyival több kalóriát is égettem el. Átvertem magam? Van olyan filozófia, ami szerint be lehet bizonyítani, hogy igen. És? Először is nem biztos, hogy rossz dolog átverni magunkat. Másrészt azt senki nem vitathatja, hogy többet sportoltam hasonló minőségben, és jobban is éreztem magam.
Miért éreztem summa jobban magam, mint a hagyományos bringámmal? A lejtők miatt. Nekem a Lumen így, ahogy van (910-es felszereltség) maga a repülőszőnyeg. Olyan technikás elemeken, amivel ezzel nem megyek le viszonylagos biztonsággal, már eleve nem is akarnék lemenni. Mindenhol máshol pedig tökéletes a kontroll, érzem, hogy a bringa segítene megoldani még az esetleges hibáimat is. Ami nem mondható el például a merevfarúmról, vagy egy átlagos XC-fullyról... Vagyis a teljes bringázás óriási móka és komoly sportolás egyben. És nincs „DE”. Jó-jó, mégis van „DE”, a Lumen ára, de az legyen az egyéni szoc. problémám... Illetve tegyünk hozzá valamit az árazáshoz is a Lumen védelmében: Senki nem tud mutatni olyan analóg össztelóst, amiért inkább kiadnék ma hárommillió forintot, mint a Lumenért.
Mire elég egy 360 Wh-s akkumulátor? Nekem itthon mindenre is. Terepen kb. 50-70 km esik jól (max 3 óra), 1-2000 méter közötti szinttel. Ennek a felső határán is maradt még több mint egyharmadnyi kraft az aksiban, úgy, hogy azért próbálgattam az erősebb rásegítésre hangolt üzemmódokat is. (Nálam közepes beállítása felelt meg egy átlagos eco-nak, a turbónál azonban nem korlátoztam a Wattokat.) Nem volt kedvem olyan hosszút menni, de egy 100-as terepen 3000 szinttel simán benne van spórolósan, és spórolós alatt azt értem, hogy a finomhangolt eco végig be van kapcsolva.
A jövő?
Mi a K2 Shop-ban nem lepődnénk meg, ha pár éven belül – ha anyagi helyzetünk is úgy engedi – többen Lumennel rónánk a budai ösvényeket... Technikai értelemben mi a jövő? A TQ rendszer már most is kommunikál egyéb platformokkal, telefonnal, computerekkel, adatokat jeleníthetünk meg, analizálhatunk. Az egyre finomabb működés mellett a következő lépés az automatizáció , amit a Shimano már meg is lépett, az e-mountain bike-okhoz tervezett elektromos XT-vel, ami automata váltást tesz lehetővé. Nyilván ezt később össze lehet hangolni az edzéstervezéssel, pulzuszónákkal és egyéb finomságokkal. Sőt, akár az útvonaltervezéssel is lehet majd kombinálni mindezt elviekben. Nyilván mindig zajlik a grammok faragása és az aksi hatótávjának növelése. Dangerholm említett „tuning Lumenje” már most 12,9 kg-ot tud, amivel a világ legkönnyebb e-mountain bike-ja. Kíváncsian várjuk, mi valósul majd meg a fentiekből 2-5-10 éves időtávon. Amit azonban a Lumen bebizonyított, hogy nem attól jó egy bringa, mert papíron ilyen és olyan számokat, vagy ezt vagy azt tudja. Hanem „ahogy” tudja.
