A kategóriák tárgyalásánál említettük, hogy amikor kerékpárt választunk, a legfontosabb kérdések: hol és hogyan használjuk. Az országúti bringát használók táborát jóval könnyebb így meghatározni, mintha mondjuk az a kérdés, hogy cross vagy trekking gépre van szükségünk. Egy mondatban: aki szereti a sebességet, és a kerékpárt főleg kedvenc edzőkörei, illetve aszfaltozott túraútvonalai végigtekerése céljából veszi elő, válasszon egy országúti modellt.
Persze azért nem ilyen egyszerű a helyzet, hiszen az ezredfordulót követően az országúti (illetve koskormányos) kerékpároknak több alkategóriája is kinőtte magát, melyek közül már egyáltalán nem mindegy, mit vásárolunk meg. Nyilván megmaradtak a célirányosan országúti versenyzésre való modellek, nagyon könnyű, merev karbonvázakkal, sportos, aero geometriával. Az endurance (komfort) modellek azonban ma már kifejezetten kényelmesek, ballonos, 28-as, vagy 32-es gumikkal szerelik őket. Vannak speciális időfutam/triatlon kerékpárok is adott sporttevékenységre kihegyezve.
Az aero versenykerékpárok többnyire megegyeznek a profik által is használt országúti gépekkel, de azért geometriában eltérhetnek. Léteznek már komfortosabb geometriával készülő, de egyébként lapított formákkal, az aerodinamika jegyében tervezett bringák. Azt tudni kell, hogy a kerékpáros aerodinamikáját elsősorban a bringán elfoglalt pozíció határozza meg. A "csövek" formájával és a kábelek integrálásával is csökkenthető a légellenállás, és letisztultabb, szebb lesz a kerékpár. Sok hobbikerékpáros utóbbi okokból választ ilyen stílusú modellt, még ha nem is ez lenne számára a legmegfelelőbb.
Aki nem versenyez, hanem többnyire hobbi sportolás céljából veszi elő a bringát, jobban teszi, ha inkább a komfort (endurance) országútik között keresgél. A komfortot több tulajdonság határozza meg. Egy kényelmes kerékpáron kényelmesebb a testhelyzet, kevésbé hajlik le a hát, mint egy versenygépen. Adott méretben hosszabb a homlokcső, így magasabb a bringa eleje, és rövidebb a felsőcső, így rövidebben lehet fogni a kormányt is. Gyárilag rövidebb a kormányszár is. Laposabb a villaszög is, aminek következtében kevésbé agresszív a kormányzás, ellenben stabilabban viselkedik a kerékpár.
Az endurance országútik váza rugalmasabb olyan szempontból, hogy jobban tolerálja az úthibákat, és az ilyen típusú komfortot segítik elő a ballonosabb (például 32 mm-es) gumik is, melyeket alacsonyabb nyomáson használhatunk, mint ahogy a versenygépeknél megszokott. A napjainkban lassan egyeduralkodó tárcsafékes kerékpároknál szerencsére már nem kell kompromisszumot kötni a gumiméret rovására. A komfort országútikon az áttételezés is feltételezi, hogy a tulajdonos kevésbé jó kondival rendelkezik a profiknál, elöl 34-es kistányér, hátul pedig 32-es, 36-os, vagy nagyobb fogszámú lánckerék is segíthet a nehéz emelkedők leküzdésében.
A komfort kerékpároknak egy hobbibringás számára szinte csak előnyei vannak, hiszen a kényelmes testtartás és az úthibák jobb tolerálása következtében kevésbé fárad el tekerés közben. Elsőre talán ellentmondásnak tűnik, de hosszú távon gyorsabb is lehet valaki egy ilyen bringán, mint a versenyzésre tervezett országútin. A versenygépen ugyanis a mélyen előrenyúló testtartásban hamarabb elfárad a hát, derék, onnantól kezdve pedig lassabbak leszünk, nehezebb erőt kifejteni. Szintén előny, hogy a ballonos gumik és a nagyobb menetkomfort miatt a mindennapi közlekedésben is bevethetők ezek a kerékpárok, sőt, akár döngölt földútra is rámerészkedhetünk velük. Érdekesség, hogy a gravel kerékpárok ősének számító cyclocross bringák gumiméretét versenyeken 33 mm-ben limitálják, sok endurance országúti pedig már ezt a méretet kínálja. Be is fér általában a cross gumi a vázba.
Az országúti kerékpárok műszaki szempontból nagyon különbözőek lehetnek, valóban csak a forma és a hajlított kormány közös. Felhasználástól és árkategóriától függően karbon, alumínium, acél váz, karbon vagy acél villa, különböző szintű váltó és fékrendszerek. Amit itt is érdemes megjegyezni, hogy lezajlott a tárcsafékek térhódítása ebben a kategóriában is. Ez visszafordíthatatlan folyamatnak tűnik, még akkor is, ha az országúti versenyzéshez sokak szerint alkalmasabbak a hagyományos patkófékkel szerelt modellek.
A SRAM egy másik új trendet is próbált erőltetni, mégpedig a szimpla tányért elöl. Ez azonban mindenképpen kompromisszumot jelent vagy az áttételtartomány, vagy a fokozatok közötti ugrások szempontjából. Inkább csak gravel bike-okat szerelnek elöl egy tányérral, hátul pedig széles átfogású (felül akár 42-es fogszámú) sorral, de ilyenkor nem elég finomak az átmenetek a fokozatok között. Márpedig országúton általában nem változik annyira radikálisan egy emelkedő meredeksége, mint terepen. Vagyis az 1x11-es, 1x12-es rendszerek, melyek elterjedtek a hegyikerékpáron , országúton nem olyan nyerők, jobban kihasználhatóak a 2x11-es vagy 2x12-es (esetleg 2x10-es) hajtások.
A kerekek a versenyzésre szánt országútikban egy árszint fölött karbonfelnivel készülnek (szingó, vagy tubless ready). Egyes gyártóknál kimondottan olcsó kerékszettet választanak a specifikációhoz, pont azért, mert az amatőr versenyzők is szeretik külön megvásárolni kedvenc kerekeiket, így nem buknak nagy összeget, ha nem szimpatikus a gyári. Komfort országútiknál árfüggő a kerékszett, és a szingós nem annyira jellemző, de könnyű karbonfelnikkel itt is találkozhatunk. A komolyabb endurance országútik már kínálják a belső nélküli rendszer lehetőségét. Ezek szinte nullára csökkentik a felütéses defekt kockázatát.
Az egyéb kiegészítők mint például a kormány, kormányszár, nyereg, nyeregszár is nagyban eltérhetnek a különböző alkategóriákban, szinte csak az elsődleges jelleg, a hajlított kormány ugyanaz. De ebből is van már klasszikus, anatómikus és kompakt hajlítás, utóbbinál kisebb a távolság a felső és alsó fogás között. A kormányszár versenygépeken hosszabb, 120-, 130-, vagy akár 140 mm-es, komfort országútikon rövidebb, például 100 mm-es, és így tovább.
A kormány és a stucni kapcsán érdemes szólni a teljes integrációról is, hiszen a drágább országútikon már nincsenek kívül látható kábelek. Tény, hogy gyönyőrű, letisztult kinézetű bringákat kapunk így, viszont a szervizelés, illetve egy stucnicsere 110-esről 120-asra nem mindig egyszerű feladat így... Vagyis törekedjünk arra, hogy már vásárláskor tökéletesen megfelelő legyen a méret.
A tárcsafékekhez hasonlóan - főleg top kategóriában - az elektronikus váltás is teret nyert a mechanikus javára. Ezt is el kell fogadnunk, mert hiába preferáljuk esetleg a mechanikus váltókat, előfordul már, hogy például kerékpár computer/wattmérő kijelzőjét elektromos kezelőszervekkel tudjuk párosítani, és megnehezítjük a dolgunk, ha hagyományos mechanikus szettünk van. A Shimano például a jövőben nem is fog gyártani felsőbb kategóriában mechanikus váltót...
Röviden összefoglalva a lényeget: már az országúti kerékpárok között is sokféle modell közül választhatunk, de egy közös pontot mégis találhatunk: ezek a bringák főleg sportolásra, aktív kikapcsolódásra készülnek, főleg aszfalton. Ha valaki például közlekedésre, mindennapi használatra keres kerékpárt, böngésszen inkább a cross / trrekking kategóriában.
