Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a mögöttünk lévő évtizedben a különböző kategóriákban letisztultak a lécek tulajdonságai. 20 éve a carving megjelenését követően még nagy kilengések voltak tapasztalhatók. Mára a hagyományos alpesi sízésben beállt a választék a sílécek formáját, hosszúságát és szélességét tekintve.
Az, hogy milyen stílusú, milyen kategóriájú, milyen keménységű lécet kell választanunk, nyilván több dolog határozza meg. Adott a saját technikai tudásunk, fizikai erőnlétünk, stílusunk. Emellett lényeges az is, hogy milyen pályákon, pályaviszonyok között szoktunk síelni – erre viszont már nem mindig adható egyértelmű válasz. Nyilván megoldás lehet az is, ha többféle szettünk van, de egy jó eladó nagy eséllyel segít megtalálni a nekünk való sílécet.
Pálya vs all-mountain síléc:
Az extrém, ritkán keresett kategóriákat leszámítva (freeride, freestyle) a hétköznapi vásárlók a pályalécek és az all-mountain lécek közül fognak választani. Sajnos mindjárt az elején könnyű hibázni, ugyanis a pályalécek megnevezése azt sugallja, hogy az osztrák pályákra, lendületes sízéshez ilyet kell vásárolnunk. A valóságban azonban egy all-mountain léc a legtöbb hazai vásárló számára jobb döntés. Ezekkel is kiválóan síelhető szinten minden pálya, ugyanakkor kevésbé fárasztó velük az egész napos sportolás.
A pályalécek igazából a legjobb állapotú, tökéletesen döngölt pályákon tudnak érvényesülni. Ezek a versenyzésre használt, legmerevebb szlalom és műlesikló lécek „butított” verziói, melyeket a sportosabb amatőr sízők is tudnak kezelni. Lehetővé teszik az igazán dinamikus sízést, gyors élváltásokkal. Teljes híddal (tip-to-tail rocker) készülnek (ez azt jelenti, hogy ha letesszük a földre a lécet, csak a két vége ér le, a közepe – mint egy híd – felemelkedik). Emiatt nagyobb erő szükséges a léc meghajlításához, de gyorsabban is emel ki az ív végén, („rúg” vissza). Az ilyen alakú léc eleje a formája miatt rosszabb állapotú pályán hajlamosabb megakadni a hóban, mint egy all-mountain léc.
Az all-mountain léceknél teljesen más a bend. A rocker rész nem a csőrtől indul, hanem van kb. 20-30 cm, ami mindig leér a hóra. A kisebb hidat kisebb energiával tudjuk ívbe hajlítani, ezért egy all-mountain léccel kevésbé fáradunk el az egész napos program során. Ezek a lécek szélesebbek is a pályaléceknél, és a sí kialakítása miatt nem „harap” úgy az eleje. Ugyan kicsit hosszabb ideig tart az élváltás, viszont nyugodtabb a sí, valamint kisebb a dinamikus visszarúgó érzés. Top minőségű anyagokat építenek ezekbe a lécekbe is. Gyakorlatilag ugyanazok az ívek meghúzhatók velük, mint a pályalécekkel, csak kevésbé dinamikusan. A délutáni vagy tavaszi túrtabb hóban, egyenetlenebb pályákon, esetleg nyugodtabb temperamentumú síző esetében általában élvezetesebb egy all-mountain léccel csúszni, mint egy pályasível.
Számokban a szélességnél van a legnagyobb különbség, a pályalécek kb. 66-75 mm szélesek, az all-mountain modellek 74-90 mm-ig is készülnek. Vásárlók között előfordul egy tévhit, miszerint az all-mountain lécek „terepre” valók. Alapvetően ez nem így van. Pályákra valók főleg, de alkalmasak a sízésre rendezetlenebb pályákon, túrt hó esetén is. Az all-mountain kategóriában is megvannak a kemény lécek, kezdőtől haladóig bárkinek ki lehet választani a megfelelőt.
Ismerve általában a hazai sízők szokásait és nehézségeit a pályákon, többen vannak azok, akiknek az all-mountain lécek között érdemes keresgélni. Senki ne vegyen olyan lécet, ami nem neki való! Természetesen a pályaléceknek is van létjogosultsága, elsősorban a dinamikus, képzett, rutinos sízők esetében, főleg jó pályaviszonyok esetében. Délutánra, vagy ahogy az ember fárad, kevésbé tudja kontrollálni a lécet, ami a térdeket, ízületeket jobban igénybe veszi, ezért érdemes olyan felszerelés mellett dönteni, ami a leginkább tükrözi a síző mentalitását, erőnlétét.
Szerkezet és keménység:
A technológiák nem változtak gyökeresen az elmúlt időszakban. A famagnál még nem tudtak jobbat kitalálni. Különböző típusú fákat ragasztanak össze rétegesen, akár parkettaszerűen, ezzel elérve különböző tulajdonságokat, A famagokat titán, vagy acél lemezekkel erősítik, a versenysíknél plusz platnikkal, amelyek tovább merevítik a lécet. A magasabb kategóriákban – nem csak a versenysíknél – kézzel válogatják a faanyagokat és kézzel végzik a lécek párosítását is. Mindezeket figyelembe véve nem meglepő, hogy „olcsó” lécek nem léteznek. A puhább kompozit léceket minden gyártó redukálta, üzletünkben sem foglalkozunk ilyenekkel, legalábbis a férfi kategóriában. Kezdő női kategóriában lehet még ilyet kapni és a gyermeklécek készülnek így. A fa tartósságát és rugalmasságát máig nem tudták megcsinálni műanyagból.
Sílécek esetében az is cél, hogy a csőr rezgése csökkenjen, illetve hogy az él nagyobb tempónál stabilabban az ívben maradjon. A különböző tulajdonságú faanyagokból kialakított belső szerkezeten túl találkozhatunk egyéb stabilitásnövelő megoldásokkal is. Például a Fischernél egyes léceket egy különleges ablakkal látnak el a csőrnél, de ehhez jól kell tudni síelni, hogy érvényesüljön. Nem véletlenül árulják ezeket alapesetben leragasztva. A Völklnél komoly rezgéselnyelő rátétet alkalmaznak, ami valóban jól működik a gyakorlatban. Az Atomic a Revoshock rendszerrel igyekszik ezt az eredményt elérni, de minden komoly gyártó folyamatosan fejleszti a felső kategóriás léceit ebből a szempontból is.
Kötések:
A hétköznapi felhasználók számára a kötéseknél is rég letisztult a helyzet. Az all-mountain és az amatőr pályalécek rendszerkötésekkel érkeznek. A lécbe integrálják a sínt, amibe be kell húzni a kötést, majd beállítani testsúlyhoz, tudásszinthez mérten. Ezt a szaküzletben végzik el. Felszerelésnél a kötést középen egy csavar rögzíti, ezáltal a pofa és a kötés vége el tud mozdulni egymáshoz képest hosszában, és minimálisan keresztbe is. Nem merevíti ki úgy a lécet, mint a fúrt kötések. Az oldás mechanizmus nagyon kifejlett, minden biztonsági követelményeknek megfelel. Szaküzletben, kölcsönzőben beállított kötésekkel kapcsolatban gyakorlatilag nem lehet hallani balesetekről.
