Mi az a láncwax, és miben különbözik az olajtól?
A hagyományos láncolaj folyékony kenőanyag, amely egy olajos filmréteget képez a lánc szemcséin. Ezzel szemben a wax – legyen az folyékony vagy szilárd – száradás után száraz, kemény, tapadásmentes bevonatot képez. Ez a különbség hozza a wax legnagyobb előnyeit is.
Előnyök a mindennapi használatban
Az egyik legszembetűnőbb hatás, amit egy waxolt láncnál azonnal tapasztalni lehet, az a tisztaság. A hagyományos olajok idővel ragacsos, fekete masszává alakulnak a porral, sármaradványokkal és szennyeződésekkel keveredve. A wax viszont nem vonzza ezeket a szennyeződéseket, így a hajtáslánc hosszabb távon is tisztább és karbantartásmentesebb marad.
Ezen kívül a száraz kenés kevesebb súrlódást eredményez, ami nemcsak halkabb működést, de hatékonyabb erőátvitelt is jelent. Versenykörnyezetben ez akár több wattnyi teljesítménykülönbséget is jelenthet, de hétköznapi használatban is érezhető a könnyebb tekerés.
A hajtáslánc kopása is lassul. Egy kevesebb koszt szállító rendszer kevésbé koptatja a láncot és a fogaskerekeket, így ritkábban kell cserélni ezeket az alkatrészeket – hosszú távon ez jelentős megtakarítást eredményezhet.
És mi a hátránya?
A waxolásnak is megvannak a maga kihívásai. A legnagyobb kompromisszum talán az, hogy a rendszer bevezetése idő- és munkaráfordítást igényel. Az első használat előtt a láncot teljesen zsírtalanítani kell – a gyári olajmaradványok eltávolítása elengedhetetlen, különben a wax nem tud megfelelően tapadni.
Ezen kívül a wax nem az a "csak rápöttyintek és megyek" típusú kenőanyag. A folyékony wax felvitele után legalább néhány órányi száradási időre van szükség, a meleg viaszhoz pedig külön edény, olvasztás és némi rutin kell. Ráadásul extrém nedves vagy saras körülmények között a wax gyorsabban kopik le a láncról, mint egy jól tapadó „wet lube”.
Wax típusok: kinek mi való?
A legnépszerűbb változat a folyékony wax, amit az olajhoz hasonlóan lehet csepegtetni a láncra. Ez a típus ideális belépő a waxolás világába, hiszen egyszerűbben használható, és megfelelő előkészítéssel akár 200–300 kilométeres távokra is elegendő.
A profik által kedvelt hot melt wax ezzel szemben melegítést igényel: a láncot egy viasszal teli edényben olvasztják meg, és száradás után egy kivételesen sima és tartós bevonatot képez. Ez akár 500–600 kilométert is kibír egyetlen kezeléssel, viszont a felvitel jóval több előkészületet igényel.
Mindkét típus létezik különféle adalékanyagokkal – például PTFE vagy kerámia részecskékkel dúsítva –, amelyek tovább javítják a súrlódáscsökkentő tulajdonságokat. Ezek a termékek gyakran versenykörnyezetben kerülnek elő, de hobbibringások is profitálhatnak belőlük.
Hogyan kell használni?
A waxolás nem bonyolult, de nagyobb odafigyelést igényel, mint az olajozás – különösen az első alkalommal. A legfontosabb szabály: a láncot minden waxolás előtt teljesen zsírtalanítani kell, különösen az első kezelés előtt. A gyárilag felvitt olajos védőréteg vagy korábbi kenőanyag-maradványok megakadályozzák, hogy a wax megfelelően tapadjon a fémfelülethez, így ezek eltávolítása kulcsfontosságú. Ehhez használhatunk speciális kerékpáros lánctisztító gépet, erős oldószert vagy ipari zsírtalanítót (pl. lakkbenzint vagy izopropil-alkoholt), illetve létezik már számos lánctisztító spray is, mint például a Motorex Chain Degreaser vagy a Peaty's XXX Solvent Degreaser.
Ezután választhatunk a két fő módszer közül:
1. Folyékony wax használata
Ez a legelterjedtebb és legegyszerűbb megoldás. A zsírtalanított és száraz láncra cseppenként kell felvinni a waxot, úgy, hogy minden láncszem belső oldalára jusson belőle. Fontos, hogy ne csak felületesen kenjük, hanem alaposan itassuk át a láncot. Felvitel után töröljük le a felesleget egy ronggyal, majd hagyjuk száradni legalább 4–12 órán keresztül – ideális esetben egy éjszakát. Használat előtt győződjünk meg róla, hogy a lánc teljesen száraz, különben a kenés nem lesz tartós.
2. Meleg (hot melt) waxolás
Ez haladóknak vagy maximalistáknak ajánlott. A zsírtalanított láncot el kell távolítani a bringáról, majd egy hőálló edényben olvasztott viaszba kell mártani. Fontos, hogy a viasz megfelelő hőmérsékleten (kb. 80–90°C) legyen, és a lánc teljesen ellepje. Néhány perc után vegyük ki, rázogassuk le a felesleget, és hagyjuk szilárdulni. Száradás után a lánc eleinte merevnek tűnik, de pár perc tekerés után újra mozgékonnyá válik. Ez a módszer tartósabb bevonatot eredményez, de több eszközt és előkészületet igényel.
Bármelyik módszert is választjuk, fontos, hogy a láncot rendszeresen ellenőrizzük. Ha száraznak, nyikorgónak tűnik, akkor újra kell kenni. Waxolás után egyesek javasolnak egy „második réteget” is, főleg hosszabb túrák előtt, hogy a bevonat tovább bírja.
Kinek érdemes waxot használnia?
A waxolás elsősorban azoknak ajánlott, akik hosszú távon szeretnék csökkenteni a hajtáslánc karbantartási igényét és növelni annak élettartamát. Országútisok és gravel bringások különösen sokat profitálhatnak belőle: a száraz és poros körülmények között működő láncoknál a wax tisztasága és hatékonysága kiemelkedő. Hosszabb túrák, edzések vagy versenyek során a kisebb surlódás és halkabb hajtás is előnyt jelent.
Ugyanakkor ingázóknak is jó választás lehet, főleg ha nem akarnak minden héten láncot sikálni. A városi környezetben a kosz és por könnyen felgyülemlik egy olajozott láncon, míg a waxos bevonat tovább marad tiszta.
Montisok körében megoszlanak a vélemények. Száraz terepen és nyári körülmények között a wax itt is jól teljesít, viszont nedves, sáros környezetben hamarabb lekopik, ezért gyakrabban kell újrakenni. Aki hajlandó ezt figyelembe venni, annak terepen is jó szolgálatot tehet – különösen speciális, nedves időre fejlesztett waxokkal.
Nem ajánlott azoknak, akik nem szeretnek pepecselni a bringájukkal, és elvárják, hogy „rákenem és megyek” alapon működjön minden. A waxolás odafigyelést és némi rutint igényel – de a befektetett időért cserébe tisztább, csendesebb és tartósabb hajtásláncot kapunk.
Aki pedig egyszer rákap, valószínűleg soha nem tér vissza az olajhoz.
